3. fejezet

-Ööööö okés.Szóval az volt,hogy hétfőn elmentem egy közeli erdőbe.Vicky-vel voltam már ott,pont azután egy nappal,hogy ide költöztünk.Senkinek nem szóltam róla,hogy kijárok néha.Még Cassy-nek se.Nem tudom miért.Talán úgy éreztem,mintha az csak az enyém lenne.Biztonságban éreztem magam ott,sose féltem.Úgy gondoltam,nincs rá okom.Mostanáig nem is volt.A lényeg az,hogy hétfőn elmentem sétálni,gondolkozni,Amikor beértem az erdő közepébe,karmok vájtak a vállamba.Letaszítottak a földre.Harapást éreztem a nyakamon.Valaki,valamilyen Alexandert emlegetett.Aztán elájultam.Amikor legközelebb felkeltem,ismét harapást éreztem,szinte ugyanott.Megint elájultam.Amikor azt követően felkeltem,kiéleződtek az érzék szerveim.Láttam egy mókust egy fán...
-Aha...És ezt miért is érdekes?-Nézett rám úgy a bátyám,mint egy eszelős őrültre.
-Ha nem szóltál volna bele,már tudnád,tegyelek el valamelyik polcra szeretetből.-Mondtam mosolyogva.Hát igen.Nekünk ilyen csipkelődős a kapcsolatunk Adammel. :)
-Én kérek elnézést!-Tartotta fel a kezét védelmezőn.
-Az a minimum.-Nevettem fel a helyzet abszurditásán.-na szóval nem az a lényeg,hogy láttam egy mókust.Hanem,hogy a fa 20-25 méteres volt,és még így is megtudtam számolni a makkokat a mancsában.Most is hét méterre vagyok a hűtőtől,de érzem a konzerv kukorica illatát.Tényleg...Pizza lesz a vacsi?-Felnevettek.Anyu felállt és megölelt.Megéreztem a vére szagát.Megijedtem.így inkább felálltam a székemről és ittam egy pohár vizet.Megkívántam a vérét!! A saját anyámét!!Most,hogy jobban oda figyeltem,és kiörömködtük magunkat,hazatértem miatt,Adam és Bella vérének illata is megcsapta az orrom.Megnyaltam a szám szélét.Arra lettem figyelmes,hogy a szemfogaim kiélesedtek.Kezdtem tényleg frászt kapni.
-Felhívom fatert,aztán felmegyek fürdeni.-Szóltam halkan.Anyu bólintott én pedig vettem a telefonomat és tárcsáztam a számát.
-Igen,tessék?!-Szólt bele fáradt hangon.
-Szia apu! Én vagyok az Cassandra.Csak azért hívtalak,hogy szóljak,minden rendben van.Elmentem sétálni,betévedtem egy erdőbe,elestem,beütöttem a fejem és elájultam.Ne kérdezd,hogy miért mentem be oda,mert én se tudom.Csak ezért hívtalak,már megyek is zuhanyozni,mert csupa kosz vagyok.-Hosszú csönd következett a vonal másik végéről.
-Öööö rendben.Kicsim biztos,hogy jól vagy?
-Persze jól,de nagyon kimerültem,szóval tényleg megyek zuhanyozni.Iszonyat ez a szag rajtam.
-Okés.Majd hívlak.Szeretlek.
-Szia apu!
-Szia!
És letettük.Rámosolyogtam anyura,majd szóltam,hogy elmegyek fürdeni.Ahogy beléptem a szobámba,körül néztem.1 hónapja is alig lakunk,de a falam már ki van pingálva.Írások,nomfiguratív cuccok,idézetek.A szobámból nyílik a fürdőszobám.Lila csempék.Elég érdekesen hat a kék meg a lila együtt.Ahogy beléptem,összegörnyedtem.Magzat pózban feküdtem a sötétlila szőnyegemen.Azt hiszem ez volt  a leghosszabb roham.Tíz percig tartott.Szinte már a könnyem is kicsordult.De csak majdnem.Mikor vége lett,mintha mi se történt volna,mentem fürdeni.Meleg vizet engedtem a fürdőkádba.Levetkőztem meztelenre (máshogy egyébként lehet fürdeni?!) .Gyorsan beugrottam a jó meleg vízbe.Majdnem egy órán át áztattam magam.Abból negyed órát elvett egy újabb roham.Üvöltöttem és nagy vergődésem közbe,a víz felét is kilötyköltem.Annyira gyötört,hogy fetrengtem,öklendeztem,sikítottam.Tudtam,hogy anyuék hallják,de-szerencsére-nem jöttek fel megnézni,és ezért áldottam is a Magasságost.Fürdés közben elhatároztam,hogy hétvégén,újra elmegyek az erdőbe.Meg kell keresnem Alexandert,hogy megtudjam mi történik most velem.Ahogy kiléptem a kádból és magamra csavartam a törölközőmet,eszembe jutott a telefonom,amit kivettem a nadrág zsebemből és a polcra tettem,mielőtt a koszos ruhadarabot a szennyesbe dobtam volna.Kisétáltam a fürdőből,majd leültem a bab zsák fotelembe.Gyorsan megnéztem hányan kerestek.Harminckét hívás anyutól,huszonegy Adamtól,tizenöt Bellától,huszonhat apámtól.És ott van még Cassidy.Harminckét nem fogadott hívás.A többiek,-osztály társak,haverok,szomszédok-tíz alatt kerestek.Világ életemben azt hittem,hogy nem fogok hiányozni senkinek,ha ne adj Isten,eltűnnék.Hát ezek szerint nagyon is tévedtem.Visszaszaladtam a fürdőszobámba,-amennyire legyengültségem engedte-hogy meg száríthassam derékig érő,szőkés barna hajamat.Kiemelték élénken csillogó zöld szemeimet.Amint végeztem a szárítással,gondoltam felhívom Cassidy-t.Tárcsáztam.Szinte rögtön felvette.
-Igen,tessék?!-a hangja nyúzott volt.
-Szia! Én vagyok az,Cassan...
-Hol a frászban voltál???Miért nem vetted fel?Mit csináltál eddig???
-Én csak...-kezdtem volna.
-Mondjad máár!!!-Sürgetett.
-Van otthon nálatok valaki?
-Nincsen,de nem értem,hogy ez...-mondta volna,de a szavába vágtam.
-Húsz percen belül ott vagyok.Mindent elmesélek.
Hosszú sóhaj.
-Jó,de siess! Szia!
-Pááá!
Pár percen belül már indulásra készen voltam.Lesiettem a lépcsőn.Szóltam anyunak,hogy lelépek Cassidy-hez,és elmondok neki mindent.
-Szerintem nem kéne menned.-Mondta hosszú gondolkozás után.
Anyu...-kezdtem.-Tudod jól,hogy Cassy-vel mindent megbeszélünk.A szó szoros értelmében.Hadd menjek.
-Menjél.De nem mondhatja el senkinek.
-Tudom.Nem fogja,ismered már.
-Igen,ismerem.Igazad v...Jól vagy,kicsim?-kérdezte,mert összerándultam.
-Persze,csodásan.-Aha,megmozdulni se tudtam.
-Nem úgy nézel ki,mint aki most akar kiugrani a bőréből.-Aggodalmaskodott.
-Mondom,hogy jól vagyok.Minden oké lesz.-bizonygattam inkább magamnak,mint neki.
-Tudom.Menj,de nagyon vigyáz magadra!
-Jó,sziaa.
Hajolt volna,hogy adjon egy puszit,de alig észrevehetően hátrébb léptem.alig bírtam megállni,hogy ne ugorjak neki,és ne szívjam ki a vérét.Tulajdonképpen menekültem a saját otthonomból,hogy ne bántsam az anyámat.
Egy gondolat fogalmazódott meg az elmémben,de még nem bírtam rávenni magamat,hogy elismerjem,ez lesz a legjobb és legbiztonságosabb.Egészt úton ezen agyaltam.
Épp csengetni akartam,amikor Cassidy kinyitotta a kaput és mielőtt ellenkezhettem volna,a nyakamba ugrott.Evvel együtt a vérének szaga is meg csapott.Még nehezebb volt magam türtőztetni.Elengedett és egy szót se szólt míg fel nem értünk a szobájába.Na de ott aztán kitört belőle minden.
-Na szóval hol a jó büdös bánatba voltál???-Kérdezte kedvesen.Kivett e fiókjából egy tábla csokit és elém dobta.Csoki imádók lévén,mindig van nálunk csoki,vész helyzetek esetére.összetörtem és bekaptam egy kockát.Meg még egyet.Egész történetem mesélése alatt,csupán másfél tábla csokit pusztítottunk el.Mégse éreztem,hogy jól laktam volna.Ez felettébb megrémített.
-De kezdek gyanakodni,hogy én már nem ember vagyok.Nagyon beparáztam.Ideáig érzem a véred,ember!-Kiáltottam fel,majd befejeztem hosszú monológomat.-Mielőtt elájultam megharaptak.Én...nem hittem a vámpírokban eddig,de azt hiszem,hogy én...valami olyasmi lettem.
-Nyisd ki a szád!-Utasított.
-Mi?! Minek?-Kérdezte,de azért engedelmeskedtem.-Ha a szemfogaimra vagy kíváncsi,már ellenőríztem őket.
-Úristen...-Aha,ő is meglátta őket.-Az nem lehet...Annyira sajnálom.
És ez volt az a pont ahol keserves sírásra fakadtam.Eddig nem sírtam,semmi miatt,de ez már sok volt.Barátnőm odalépett hozzám,és szorosan magához ölelt,míg vigasztalóan a hajamat simogatta.Tudam,hogy nem fél tőlem.
-De ez még nem minden.-Szóltam közbe,még mindig hüppögve.
-Igen!Először Alexander...de a másik az ki?Vagy mi?-Cassidy kezdet töprengeni.-Emlékezz vissza.Láttál,vagy hallottál valamit abban az erdőben?
-Látni biztos nem,mert végig csukva volt a szemem.-A nagy töprengésben,sírni is elfelejtettem.Különösebben a szagokra se figyeltem.Nem jut e...várj csak!Morgást hallottam.
-Morgást?Ebben biztos vagy?
-Száz százalékig.De akkor nem lehetek vámpír.
-Oké,akkor nézzünk szét a neten.-Gondolkozott,majd gépelni kezdett a keresőbe:"mitológiai lények,melyek morognak".
-Most ez komoly?-Röhögtem magam hitetlenkedve.
-Van jobb ötleted?
-Nincs.-Vallottam be.
-Akkor csönd és figyelj.Csak egy találatot ad ki minden oldalon.
-És mi az?
-Vérfarkas.-Mondta egy kisebb szünet után.
-Nem.Ennyire peches nem lehetek,hogy egy vámpír és egy vérfarkas is megha...-de nem tudtam végig mondani,mert leestem a székről a földre és összegörnyedtem.Cassidy nagyon megijedt,de nem tudtam sokat beszélni,annyira fájt.Borzalmas érzés volt.Majdnem fél óráig tartott a rohamom,és mivel tíz perc után se tudtam kinyögni,hogy mi bajom van,Cassy inkább hagyta,hadd szenvedjem ki magam.Hozzá kell tennem,hogy időközben elég eszelősen nézett.
Amikor felültem,igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra,de szerintem csak egy apró grimaszra futotta.
-Oké.Ha vége van-És ahogy látom vége van-elmagyaráznád,hogy mi a búbánatos tököm történt veled???-Tette fel a kérdést,a maga kulturált módján.
-Nem tudom! Amióta megharaptak ilyen rohamok törnek rám.Iszonyatosan fáj.Nézzünk szét farkas morgás után a Youtube-on.
-Hmm...Nem is rossz ötlet.Ezzel a vámpírosdi izével,némi ész is járhat,mert kezdesz okosodni.-Felnevettünk,majd ő elkezdett gépelni.
-Igazából nem tudom,hogy ezt dicséretnek vagy lehúzásnak vegyem-e.
-Hallgasd ezt!-Utasított.
Többször is meghallgattuk.
-Szerintem ez volt az.-Elszomorodtam.
-Akkor téged egy vámpír meg egy vérfarkas is megharapott.Hihetetlen.-Suttogta maga elé.
-Nem az! Ez szörnyű.Már csak azt kéne tudni,hogy milyen lény vagyok.Úgyhogy holnap nem lesz otthon senki,elmegyek az erdőbe és megkeresem ezt az Alexandert.-Jelentettem ki.
-Nem!És ha baj ér?Még csak most kerültél elő,nem veszíthetlek el újra.Megyek veled!
-Szó le lehet róla.Jelenleg én vagyok az egyetlen kettőnk közül,aki megtudja magát védeni egy vámpírral vagy akármivel szemben.
-Nem baj!Megyek veled!-Jelentette ki.
-Figyu! Ebből nem engedek! nem hagyom,hogy az életedet kockáztasd miattam.Én is alig tudom megállni,hogy ne harapjalak meg,nem hogy egy rendes vámpír.Jajj,ne nézz már így,tudom,hogy tisztában vagy vele,hogy bármikor megharaphatlak.-Förmedtem rá.
-Igen,igazad van.De ha már nem mehetek,ígérd meg,hogy felhívsz,vagy eljössz.
-Ígérem.De azt hiszem én most megyek,anyu így is nagyon félt.Hozzád is alig akart elengedni.Ha holnap végeztem,hívlak.Ne kísérj ki,tudom merre van az ajtó.-Mondtam nevetve.
-Jó.De figyu én még keresgélek a neten egy kicsit,hátha találok valami érdekes infót.
-Oké és köszi!Vigyázz magadra,nehogy veled is az történjen,ami velem.És Cassidy!Szeretlek!
-Jójó én is,és te is vigyázz magadra.És hívj! Sziaa!
-Csáó!