4. fejezet

Éjszaka épp ha aludtam három órát.Vergődtem az ágyamban.Alig bírtam megállni,hogy ne üvöltsek fel fájdalmamban.Kezdett nagyon elegem lenni,a hülye rohamokból.
Hat órakor nem bírtam tovább,kibújtam az ágyamból,majd kapcsoltam halkan zenét.
Gondolkoztam és arra jutottam,hogy ma nem megyek ki az erdőbe.Inkább elmegyek Cassy-hez és nézelődünk a neten,vagy beszélgetünk erről az egészről.Majd holnap kimegyek.Úgyse lesz itthon senki,könnyebb megoldani.
Ahogy kinyitottam a szobám ajtaját,annak reményében,hogy ma még lejutok a konyhába a kávémért,öszegörnyedtem.Fájt,de most kevésbé.A probléma az volt,hogy majdnem egy óráig tartott.Hogy eltereljem a gondolataimat,azon gondolkoztam,vajon mi az összefüggés az között,hogy azok a valamik megharaptak és az között,hogy rohamok törnek rám.Amik egyre hosszabbak és elviselhetetlenek.Mondhatom,nem jutottam túl sokra...
Levánszorogtam a lépcsőn.Gondoltam megreggelizek.Aha,kár,hogy nem voltam éhes.Illetve de,csak nem emberi ételekre.Tudtam,hogy vér kell,de ha nekem ahhoz embert kell,hogy öljek,hát köszi,inkább kihagyom.De vannak olyan filmek,ahol a vámpírok úgymond vegetáriánusok.Azaz csak állati vért isznak.Egy próbát megér nekem is.
Végül mégis ettem egy meleg szendvicset.Elmostam a tányérom,majd mikor hallottam,hogy anyu felkelt,oda álltam a lépcsőhöz,kávés bögrével a kezemben.Mint valami zombi,úgy jött le a lépcsőn.
-Káááávéééééét!!!-mondta,majdnem hörögve.Ahogy meglátta a bögrét,máris felcsillant a szeme.
-Csináltam reggelit is.-Mondtam halkan.
-Nem érdekel.Majd megeszem a kávé után.-Koffeinfüggő.-Minden okés?
-Persze.De elkéne mennem Cassy-ékhez,hogy segítsen egy projectben,ami hétfőre kell.-Kis hazudós.
-Menj csak.-Sóhajtott beletörődve.-Mikor jössz?
-Este fele.Vagy valamikor.Nem tudom mikor leszünk kész,valószínű,hogy még holnap is mennem kell hozzá.-Kis hazudós.Csak bólintott.Már ott se voltam.Rohantam fel a szobámba.
-Rendben,akkor majd máskor beszélgetünk...-Még hallottam anyut suttogni.
Gyorsan felöltöztem,majd leszaladtam a lépcsőn.Anyu a konyha asztalnál ült és olvasott.Gyorsan nyomtam az arcára egy puszit,majd gyorsan leléptem.Barátnőmékhez érve becsöngettem és vártam.
-Hát te?-Nyitotta ki az ajtót.
-Semmi,csak nem volt  kedvem otthon maradni.
-Miért?
-Biztos,hogy ezt a kapuban kell megbeszélnünk?-Néztem rá furán.
-Ja,nem,bocs.-Utat engedett.-Amúgy hogy-hogy nem mentél az erdőbe?
-Nem volt kedvem.Majd holnap.
-Szóóval miért is jöttél?-váltott témát,ahogy beléptünk a szobájába és helyet foglaltunk.
-Csak,mert... nincs kedvem otthon lenni, és azt lesni,hogy félnek-e tőlem vagy sem.Nem tudom anyuék kérdő tekintetét elviselni magamon.Én se tudok többet mint ők.Akkor nem értem miért kételkednek bennem.A szobámba nem akarok bezárkózni,pedig legszivesebben azt tenném.Holnap minden kiderül.Legalább is nagyon remélem.Befejezem ezt az egészet.Elegem van belőle.Én csak normális aka...-de nem tudtam végig mondani,mert elkezdett csörögni a telefonom egy kissé régi,azonban számomra még mindig a legjobb bandák közé sorolható Suicide silence-szel.Felvettem.
-Szia húgi!Merre vagy?-Szólt bele Adam.
-Hali.Itt vagyok Cassy-éknél.Egy projecten dolgozunk.-Kis hazudós.
-Na jó! Ezzel max anyut tudod beetetni,engem nem.Szóval hol vagy?-Túl jól ismer...
-Mondom Cassy-éknél vagyok! De csak beszélgetünk...Miért?
-Jó,de miért nem vagy itthon?Csak most kerültél elő,ne csinálj úgy,mintha minden rendben lenne!
-Te pedig ne csinálj úgy,mintha tíz éves lennék,és nem tizenhét.Tudok magamra vigyázni!
-Jól van,nyugodjál már le,buzgó mócsing!Csak azért hívtalak,ha végig hallgattál volna,hogy nincs-e kedved eljönni ma este moziba.Bellával meg velem.
-Jó,bocs.Persze,nekem jó,de izéé...az van,hogy én levagyok égve,szóval...-Jutott eszembe a pénztárcám tartalma,ami vetekszik a zsebpénzem,negyedével.
-Hallod,ember?!Nehogy elképzeld már,hogy most kerülsz elő és még te fizeted a jegyedet is amikor én hívtalak meg!
-Jó,de  akkor a kaját én állom.
-De...
-Psszt! Én állom és kész!
-Nem bánom...Mikorra érsz haza?
-Egy körül otthon leszek.Az jó,nem?-Ránéztem az órámra.Dél volt.
-Aham.De ha nem készülsz el időbe,nem tudom mit csinálok veled!
-Na,majd csak figyeld meg!
-Meglátjuk.-Hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Na,de megyek szia!
-Cső!-És letettük.
-Na,mi volt?-Kérdezte Cassy,aki teljesen ki maradt a telefon beszélgetésünkből.
-Ááá semmi,csak Adam elhívott moziba.Úgyhogy nem maradok estig,ahogy terveztem.Nem gáz?
-Nem,csak akkor holnap muszáj felhívnod az Alex-es tali után.Jó?-Úgy csinál,mintha ezt tegnap nem beszéltük volna meg.
-Amúgy is így beszéltük meg Te bolond!
-Jól van na!Egyébként keresgéltem a neten.-Kérdőn néztem rá.Mindig ezt csinálja.Nagy nyomatékot ad a mondani valójának avval,hogy hagy egy kis hatásszünetet.
-Mondjad már,a jó ég áldjon meg!-Kiáltottam rá.
-Bocsánat!!-Mondta röhögve.-Szóval keresgéltem a neten,minden oldalt,videót,mindent megnéztem.Az összes farkasról és vámpírról szóló cuccot.Hajnali egykor hagytam abba.Amit csak találtam.Egy rohadt,elejtett mondat sem volt!Semmi.Úgyhogy a válaszokat kénytelenek leszünk megvárni Alextől.
-És mi van,ha csak képzeltem?Az is előfordulhat,nem?
-Aha.Persze.Akkor mitől vannak a rohamaid?
-Talán elkaptam valamit...-próbáltam magamat is meggyőzni,de be kellett vallanom,hogy Cassy-nek igaza van.Szörny lettem ez az igazság.
-Persze.Annak aztán sok valóság alapja lehet.-Ó,tényleg!Cassidy a szarkazmus mestere volt.El is felejtettem.
-Van jobb ötleted?-Megrázta a fejét.-Szerintem se.És most megyek,mert Adam megöl,ha nem érek haza időben.
-Tudod merre van az ajtó,nem?-Nézett rám mosolyogva.
-Jó vendéglátó vagy ám Te is,mondhatom!Amúgy ja,szóval nem is kell.
-Te nem a vendégem vagy,hanem a tesóm.Minek kísérjelek akkor ki?
Összeröhögtünk,majd elköszöntünk.Gondolataimba mélyedve siettem haza felé.Semmire nem figyeltem,csupán,hogy ne üssön el egy autó sem.Az utcánkba érve eszembe jutott,hogy reggel óta nem volt rohamom.De nem volt időm ezen tovább agyalni,mert megéreztem a kapuból áradó,friss(?) festék szagot.Nem nagyon tudtam ezt mire vélni,hiszen még az előző tulaj festette a kaput,három éve.
Hozzá értem,annak reményében,hogy majd félig megszáradt festék ragad a kezemre.Ehelyett olyasmi történt,amire egyáltalán nem számítottam.Képek kezdtek áramlani a fejembe.A kapu festéséről.Hogy a volt tulaj csak háromszor tenyerelt bele,és csak annyiszor kellett újra festenie.Láttam amint egy kislány sírva rohan be a házba,anyja ölelő karjaira vágyva,mert biciklizés közben,véletlenül neki ment a kapunak és elesett.
Aztán vissza tértem a jelenbe.Kezdtem attól félni,hogy megőrültem.Gyorsan beszaladtam a lakásba,háttal neki dőltem a az ajtónak és mélyeket lélegeztem.