Szünet!

Sziasztoook !!
Rossz hírt kell,hogy közöljek . Úgy néz ki , hogy amíg meg nem írom a felvételit , addig nem nagyon lesz időm új bejegyzésre, így addig szeretnék szüneteltetni a blogon. Ez nem végleges, nem kell megijedni , viszont tényleg nincs időm. Ha lesz , esküszöm írni fogok !
Nagyon sajnálom. :'((
Viszont ha bármi kérdésetek lenne , ott a cset jobb oldalon ----->
...illetve kommentelhettek ez alá a bejegyzés alá is és nem utolsó sorban, itt az e-mail címem :
denissza24@gmail.com
Írjatok bátran, nem eszlek meg titeket :)
Addig is vigyázzatok magatokra, és új év után várok mindenkit vissza.
(ha esetleg lesz időm egy bejegyzésre, akkor írni fogok,de kevés az esély rá. Szóval úgyan úgy csekkoljátok a blogot , mert bármikor kerülhet fel új rész, de ez nagyon kérdőjeles és szerettem olna,ha tudjátok illetve el tudom kerülni az e-maileket arról,hogy  miért nem rakok fel a saját blogomra részt ekkor és ekkor.)
xoxo Lunafucksyou

7. fejezet

 Nagyon nagyon sajnálom , hogy csak most tudtam hozni az új részt , de egyszerűen levegőt venni is alig van időm a suli miatt. Pfuh sok tanulás. -.-"
Másrészt viszont szeretném megköszönni a több mint 900 oldal megjelenítést , illetve az 5 rendszeres olvasót. Nagyon sokat jelent nekem , és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni.
Nem is szaporítom tovább a szót , ,ár az agyatokra mehetek a sok fölös rizsálásommal. :D
 Jó olvasást! :) <3








-Milyen hibrid? - Jött egy srác a fák közül. Szőke haja és kék szeme volt .Tipikusan az a fajta srác , aki tudja , hogy jól néz ki és ezt meg próbálja kihasználni is .Telt ajka és kidolgozott teste volt . Mármint ami látszott belőle.
-Semmi közöd hozzá Simon ! - Szólt rá Alex epésen.
- Alex...ki ez a csaj ?
- Hahóó én is itt vagyok !! - Szóltam , mert úgy beszélgettek rólam , mintha ott se lennék. Azért beálltam közéjük , mert elég ellenségesen meredtek egymásra s nagyon úgy tűnt ,  robbanni készült az a bizonyos bomba.
- Simon vagyok.Te pedig...
- Cassandra. Vagy Cassy. Tök mindegy. -Röhögtem fel kényszeredetten. -
- ... és hibrid vagy. - Nem kérdés volt.
- Szerintem ez nem tartozik rád , Simon. -Szólt rá Alex. Még mindig közöttük álltam , készem arra , hogy ha kell , leállítsam őket a verekedés előtt.
- Szerintem sincs vele semmilyen dolgot , hogy mi vagyok...
- Jobb lesz , ha előre mész. - Mondta Alex .
- Szerintem meg jobb lesz ha befogod. - Kontrázott Simon.  Vonásai agresszívé torzultak..És abban a pillanatban Alex felé vetette magát , de mielőtt bármilyen jellegű ütést mérhetett volna rá , felkaptam és 9 méterrel odébb repítettem. Mielőtt felkelhetett volna  , odarohantam és neki szorítottam a nyakánál  egy fához . Erősen nyomtam oda , erőlködött , de nem tudott szabadulni. Egy kicsit meglepettnek látszott.
- Megköszönném ... khmm , haa... -Krahácsolt ,mert tényleg erősen szorítottam.
- Nem érdekel mit köszönnél meg . -Azzal elengedtem a nyakát és visszarohantam Alexhez.
- Eltudtam volna intézni.
- De idegesített , hogy egy antipatikus barom a...ööö akárkid.
- Tesók. Majdnem. - Szólalt meg mögöttünk Simon.
- Azt hogy? - Néztem meglepetten.
- Nem vér szerint , csak mindkettőnket Mr.George fogadott örökbe,úgymond.
- Jaaa. Értem én.
- De amúgy ezt hogyan....? - Kérdezte Simon.
- Hibrid...
- Komoly?
- Ja. Menő , mi? - Mondjuk  , ha bele gondolok tényleg az.
- Eléggé. - odatartottam az öklöm , hogy bele pacsizzon. Megtette.
Alex elég ellenségesen méregette őt , de nem törődtünk vele.Oké ,  eleinte se bírtam , most se kedvelem különösebben , de akkor is . Avval haverkodok akivel én akarok!
Aztán elköszöntünk , mert Simonnak mennie kellet valamerre , és nekünk is akadt dolgunk bőven Alexszel.
Szóval elindultunk a ház fele .Gyorsan futottunk . Alapvetően ideges voltam , de még tetézte ezt az , hogy Alex szorongatta a kezemet . Mondjuk ezen először tökre meglepődtem , hogy csak úgy simán megfogta a kezem , de egy idő után már nem éreztem kényelmetlennek a dolgot ( sőt ), betudtam annak , hogy gyorsan futunk és tartani akarja az iramot. Közben olyan gondolataim voltak , hogy utálnom kéne Alexet,meg ezt az egész helyzetet,de nem tudtam . Egy részem jól érezte magát,a másik legszívesebben fejbe lőtte volna magát egy villával.
Egy vas kerítéses , hatalmas , modern házhoz értünk .Nagy volt a kertje , semmi Drakula kastély feeling. Mint egy normális ház .Leszámítva azt , hogy az erdő legmélyén voltunk , semmi különös nem volt rajta . Aztán...aztán megcsapta az orromat a vér szaga ,  és kicsit ( nagyon ) megijedtem . Alex természetesen már indult volna el a házba , de mivel én ott lecövekeltem , és nem is terveztem onnan elmozdulni , csak simán visszarántottam a kezénél fogva.
- Mi a baj? - Kérdezte kicsit meglepve.
- Áhh semmi. Csak úgy lennél kedves tudatni velem  , hogy mi a francért bűzlik az otthonod vértől???!!
- Valamit enni is kell,nem?! -  Nézett rám úgy,mintha ez tök egyértelmű lenne. Igazából tényleg full logikus.
- Jaaa tényleg.- Felröhögtünk.
Aztán beléptünk. Hatalmas volt az a ház , nem csak kívülről , belülről is. Gyönyörű volt. Igényes és tiszta. Őszintén szólva , nem is vártam más. Zöld falak voltak , azokra pedig úgy voltak festve a fák , mintha az erdőben járnék. Tökéletesen élethű volt. Előszobának pont tökéletes. Leraktam a cipőmet . Ahogy beléptem , jobbra egy ajtót láttam gondolom az volt a garázs ,balra egy másikat . Intett , hogy menjek előre , ahol egy lépcsősort volt , így arra húztam magammal. ( Még mindig fogtam a kezét . )
- Már vár. -Szólt halkan , ahogy megálltunk a lépcső alján. 
- Honnan tudjak,hogy...
- Hogy itt vagyunk? Vámpír. - Mondta , mintha ez teljesen egyértelmű lenne .
 Megöleltem. Nem tudom miért , csak úgy jól esett. Aztán elakartam engedni , de visszahúzott és a fülembe súgott.
- Ne félj ! Nem hagyom , hogy bántsanak. - Ez megnyugtatott.
- Köszönöm. - Suttogtam elhaló hangon.
Felmentünk a lépcsőn. Aztán balra egy hosszú folyosón. A folyosó tűrkíz kék volt , jól ment a  sötét kék szőnyeghez.  Az utolsó szoba volt Mr. Georgé. Hát persze , nehogy közel legyen a lépcsőhöz , dehogy. Sétáljunk kilométereket , igaz.
Alex bekopogott.
- Tessék! - Szólt ki egy tekintélyt parancsoló mély hang.A hideg is kirázott tőle . Majd mikor Alex kinyitotta előttem az ajtót, ahhoz a tekintélyt parancsoló hanghoz ,társult egy arc is...

6. fejezet

Hajnali háromkor keltem . Ezen nagyon kiakadtam . Én , a család hétalvója,hajnali háromkor (?!) fent van . A vámpír - vér farkas - érző "emberek" már nem is alszanak ??? Még mindig full döbbenet alatt voltam , amikor eszembe jutott az Enigma c. könyv  . Tudtam , hogy ha rárakom a kezem a borítóra , akkor megjelenik előttem az egész történet .
Bár kép villanásokra számítottam , úgy játszódott le a fejemben , mintha egy film lenne .
A mellék sztorit nem vettem figyelembe , az most nem érdekelt . Majd ha lesz időm , neki állok normálisan elolvasni . Azonban megtudtam , hogyan lehet megállítani a képeket . El kell képzelnem , hogy téglafakkal lezárom az elmém . És akkor senki nem tud behatolni oda , se a képek , se senki más manipulációja . Tehát nem kellett mást tennem , csak elképzelni a védelmet nyújtó falakat az elmémben . Ez még talán menni fog .
Azt is megtudtam , hogy evvel az érző  képességgel , befolyásolni tudom az embereket . És...talán még a nem embereket is . Csak bele kell ültetnem a saját akaratomat , képek formájában , a fejébe.
Ránéztem az órámra . Reggel öt óra .
Összeszedtem pár tárgyat , gyakorlás céljából . Eleinte nagyon nehezen ment , minden elterelte a figyelmemet . Csak úgy sikerült , ha becsuktam a szemem . Majd egy órával a kezdés után , már nyitott szemmel is megpróbáltam . Amikor félig kész voltam , reflexszerűen csuktam be a szemem . Aztán megálltam , így sikerült tökéletesítenem , alig két óra alatt . Hét óra körül , - immár felöltözve - siettem le a lépcsőn . Igen ám... De most , hogy ilyen "izé" lettem , ( mostantól így emlegetem magam , amíg nem tudom a "fajom" pontos nevét )  a sietés már mást jelent . Anyunak köbö 10 centisre tágultak ki a szemei .
- "Izé" vagyok . Emlékszel . Ez is vele jár .
- Izé? - nézett rám értetlenül . - Mindegy , reggel van még nekem ehhez .
Hát oké , bocsi anyu .
Átnyújtotta a kávém , megittam , aztán rohantam ( tényleg! ) fel a szobámba öltözni . Egy koptatott farmert,egy lila pulcsit nomfiguratív mintákkal és egy csöves sapit vettem magamra,ami szintén lila volt . Kabát nem kellett , mert nem érzem se a hideget , se a meleget . Csak azt , hogy pont jó . De lehet , hogyha kiraknának az Antarktiszon egy szál bikinibe , megérezném egy kicsit .
Nyolc körül sikerült is elindulnom . Nyomtam anyu arcára két puszit , aztán rohantam . Nyolc perc alatt kiértem .
Amint beléptem az erdőbe , melegség járt át . Mindig ez volt . Különös energiák lengték körül ezt a helyet , és nekem ez tetszett .De már tudtam , hogy nem voltam biztonságban.Azonban mióta ilyen "izé" lettem ,  tudom , hogy meg tudom védeni magamat,ami kicsit megnyugtat.
Nem akartam húzni az időt , így elkezdtem kiabálni .
-Alexander !! -Semmi válasz . - Tudom,hogy itt vagy! - Még hangosabban próbálkoztam . - Alexander  ! - Pont azelőtt egy másodperccel éreztem meg a szagát , mielőtt odaért . Leakart taszítani a földre , azonban arrébb léptem egy jó méterrel . Mivel nem sikerült az eredeti terve,majdnem orra bukott.
- Mégis mi a franc ?? - Felegyenesedett előttem .Tizennyolc év körül volt , fél fejjel magasabb nálam , enyhén kidolgozott testtel , barna hajjal és zöld szemmel . Helyes volt .- Ki vagy te? És honnan tu... - majd mintha eszébe jutott volna valami , a fejéhez kapott. - Te vagy az a lány , akit egy hete megharaptam  .Üdvözöllek a vámpírok között. - Mosolyodott el kedélyesen , majd kinyújtotta a karját maga előtt , mintha lenne ott egy ajtó , s ő illedelmesen beakarna engedni  .
- A probléma az , hogy nem vagyok vámpír.Illetve...nem teljesen...
- Hogy mondod ? - Tíz centire kerekedett szemek. Egy nap alatt , kétszer értem el ezt a hatást . Mi van velem ?!
- Te is megharaptál és egy vér farkas is . Nézd a nyakam !
-Hogyhogy nem gyógyult még be?-Kérdezte,miután megnézte,Tényleg ott voltak a fog nyomok . Megérintette őket .
Aggasztotta , hogy megharapott egy vér farkas is , s ezáltal nem csak vámpír vagyok . Azonban nem ez volt a fő probléma . Egy harmincas éveiben járó férfit láttam , amint egy íróasztal mögött járkál komótosan , oda - vissza , közben beszél  . Majd megláttam Alexandert , amint egy széken ül , bűnbánó arccal . Egész teste megfeszült .
Majd visszatértem a valóságba . Mert ennyi időbe telt , mire felépítettem a falamat . Megsajdult  a fejem .
- Ez mi a franc volt ?? - Kérdezte döbbenten .
- Semmi... - Nem akartam elmondani neki , nem bíztam benne.
-Kérlek.
-Tök mindegy , úgyis rájössz . Érző vagyok . Ami annyit tesz , hogy ha nem védekezek ellene , látom a múltad , jelened , jövőd , illetve az érzéseidet is , és igen , tárgyakkal is működik . - Tettem hozzá , mert láttam ,  hogy közbe akar szólni . - Tudok ellene védekezni . Lényegtelen hogyan .
- Most velem kellene jönnöd . - Mondta , a mondandómat teljesen figyelmen kívül hagyva .
- Minek ?
-Nem mondtam , de azt hiszem hibrid vagy...
- Ezt hogy érted?
-Egyszerre vér farkas vagy és vámpír . És van az az ember , aki engem is átváltoztatott . Ő erről többet tud neked mondani , mint én . És a tiszteletünket úgy kell kimutatni iránta , hogy mi megyünk el őhozzá .
- És ki mondta , hogy én tisztelem ?! - Háborodtam fel . Azt se vettem figyelembe , hogy ő ezt tudta és nem mondta el.
- Választ akarsz ? Gondolom igen . Na . Akkor én mondom , hogy tiszteled.
- Én ugyan nem megyek ! Basszus , az egy vámpír szálló ! Mi lesz a következő ? Bemutattok  Drakulának , a leendő férjemnek? - Néztem rá megrökönyödve .
Elkezdett nevetni . Mikor abbahagyta , komolyan nézett rám .
- Nekem nem érdekem , hogy elgyere .Csak neked . Szóval ha többet akarsz megtudni magadról , el kell jönnöd a "vámpír szállóra" ami mellesleg 17 éves korom óta az otthonom . Egyébként Drakula már nem létezik . Sőt , a leszármazottjai sem . Megtalálták a módját , hogy elpusztítsanak minket . És harmadszor pedig , bármit láttál Mr.George-ról  , nem olyan rossz ő .
- Mit gondolsz , vannak még olyanok , mint  én ?  -  Kérdeztem bizonytalanul .
Jelentőség teljesen rá nézett . Afféle " honnan tudjam ? " tekintettel .
-Jó , akkor majd megtudom Mr. George - tól .
Zaklatott voltam , nem akartam az lenni  , aki . Leültem egy kőre , ő pedig mellém ült .
- Túl sok  egyszerre , igaz? - kérdezte kedvesen.
-Egy kicsit most igen . De mindjárt jól leszek . - Elkezdte simogatni a hátam , én próbáltam a falakat az elmém köré vonni , ami elég hamar sikerült .
- Fel lehet ezt dolgozni . Csak idő kell.
- Könnyen beszélsz! - Fakadtam ki.
-Igen ? A saját családom dobott ki , az miatt , ami lettem . Azért kell itt laknom.
-Sajnálom. - Tényleg sajnáltam.
-Áhh nem kell . Jobb így.
Aztán csak ültünk csendben . Kicsit ideges voltam , mert iszonyatosan marta a torkomat a szomjúság .
-Figyelj...Amióta átváltoztam , "éhes" vagyok . Még nem volt időm vadászni . - Kezdtem , de a szavamba vágott.
-Várj !  Te most azt mondod , hogy mióta megharaptalak , nem ittál vért , de otthon , emberek között voltál ? - Nézett rám döbbenten.
-Ja . Miért , ez baj?
-Nem , csak fura  .Durván vissza fogod magad akkor . Elsőnek menjünk el a házunkhoz , onnan mehetsz vadászni , jó ?
- Igen. -Ahogy ezt kimondtam , ő avval a lendülettel fogta meg a kezem.
-Csak , hogy tudjam tartani a tempód . Te úgyis gyorsabb vagy nálam.
Megpusziltam az arcát , hogy valami féle visszajelzést azért kapjon . - Ugyan már ...  -  Mosolyogtam rá , kétkedőn.
- Igazad van . Elengedjem ?
-Ne.
Aztán futva elindultunk . Erősen vissza kellett magam fognom , hogy ne hagyjam le . Ezt ő is megérezhette , mert erősebben szorította a kezem  .De lehet , hogy csak azért , mert vonzódik hozzám  . Ja , na persze . Beértünk az erdő mélyére , amikor megláttam egy nagy házat . A színe barna volt , régiesnek tűnt , de közben modernnek is.
-Menj vadászni , én itt megvárlak.
- Oké , mindjárt itt leszek .
Elindultam futva , majd mikor megéreztem egy nyúl szagát , csendben lapítottam . Majd a megfelelő pillanatban , sűrű bocsánat kérések közepette , elkaptam . Amint végeztem a "táplálkozással", eldobtam . Aztán eszembe jutott , hogy ha ezt akárki meglátja , gyanakodni fog .Visszafordultam felé , felmásztam vele egy magas fára , annak is a legtetejére , és ott hagytam . Leugrottam , majd futottam vissza Alexanderhez.
-Alexander! -Üdvözöltem. -Mennyi idő volt ?
- Barátoknak csak Alex . Egyébként öt perc köbö . Nekem gyakorlattal megy ennyi idő alatt .Tényleg meglátszik,hogy hibrid vagy.
-Milyen hibrid? -Jött egy hang , pár méterre tőlünk...



Remélem tetszik majd , a sok csúszás ellenére is. Légyszives,kommizatok majd,hogy legyen egy kis vissza jelzésem. Csodásmesés napot! xx :)

5. fejezet

-Hé , húgi! Mit csinálsz?-lépett ki a szobájából Adam.
-Semmi , csak tudod , egy kicsit még mindig kimerült vagyok , és szaladtam , hogy hazaérjek . Aha . Hát nem úgy bírtam , ahogy akartam . - Felálltam és megöleltem.
Tudtam , hogy mit érez . Össze volt zavarodva , félt , hogy megint bajom esik és , hogy elmegyek . Persze , éreztem a vérének illatát , de azt hiszem jól fejlődök , mert már nem kellett annyira visszafognom magam.
-Jól vagy? - kérdezte . - Megremegtél . -Elengedtem , mielőtt többet látnék az érzéseiből.
-Persze . Mindjárt megyek ebédelni , csak előbb megnézek valamit a neten.
-Okés . Addig szedek . - Mosolyodott el.
-Amúgy mikor kezdődik a film? Óóó és mit nézünk?
-Ötkor kezdődik , és hét körül lesz vége . Valami Lopott idő a címe.
-Okés . Addigra kész leszek.
-Ajánlom is ! - Mondta nevetve.
Leültem a gép elé , hogy megtudjam , mi ez a látós dolog . Beírtam a keresőbe , hogy "érzők" , majd rákattintottam egy weblapra . Az oldal teljesen mást mutatott,mint amire számítottam.Helena Silence-Enigma című könyvét adta ki . Gyorsan átfutottam a tartalmát . A lényeg , hogy van egy lány , - Lena - aki érző .Tulajdonképpen egy érintésemmel azt csináltam , amit ő . Láttam az érzéseket , a múltat , a jelent és a jövőt .
De az csak egy könyv ! Ez pedig a való élet ! Velem ez nem történhet meg ! Nem lehet annyira peches ,hogy vámpír , vérfarkas és érző vagyok egyszerre ! Neeeem , ez nem lehet !
Mivel Bátyám régen heckerkedett ,  és engem is megtanított , hogy , hogy kell , simán beléptem a könyvtár adat bázisába , és csekkoltam , hogy bent van - e .Kevesebb mint öt perc alatt , sikerült belépnem . Bent van , lefoglaltattam magamnak. Gondoltam ebéd után gyorsan bemegyek, és kiveszem. Gyorsan megebédeltem , ha az étel piszkálását villával,lehet ebédelésnek nevezni . Szóltam Adamnak,hogy legtöbb egy óra múlva haza érek.
-De ha megint történik veled valami? - nézett rám aggódva.
-Sokkal erősebb va..Illetve tudok vigyázni magamra . Ne félts . - Megakartam simogatni a karját , de fél úton vissza húztam a kezem . Meg voltam zavarodva , és nem akartam többet látni . Így is többet láttam az érzéseiből , mint kellett volna.
-Semmi . Mentem , pá !
-Öööööö szia !
Gyorsan kiléptem az ajtón , mielőtt feleszmélt volna a a döbbenetből és utánam jött volna . Sietni akartam . A rövidebb és elhanyagoltabb úton mentem . Futottam . Olyan gyorsan mentem , hogy homályosan láttam a fákat . A homok út porzott . A negyed órás utat , megtettem öt perc alatt . Még csak két-három napja voltam ilyen "izé" ,de már is kijöttek rajtam a "tünetek".
A könyvtárban , gyorsan kivettem a könyvet , vigyázva,hogy ne érjek közvetlen a borítóhoz . Tudtam , ha ráteszem a kezem , látni fogom a történetet . Beleraktam a magammal vitt táskába , és haza futottam . Azt hiszem , azt meg tudom szokni , hogy ilyen gyorsan tudok közlekedni . Kezdtem szomjas lenni . Persze nem vízre . Hamarosan vadásznom kell.
Hazaértem . Adam az ajtóban állt.
-Hogy tudtál ilyen hamar hazaérni? - Igaza volt . Negyed óra alatt megjártam.
-Odafele buszoztam , haza felé meddig futottam.
-Ennyire gyorsan? - Nem hitt nekem . Megértem.
-Alábecsülsz .- Nevettem fel . A nevetésem távolinak tűnt , s ő nem nevetett velem.
-Másfél óra és indulunk . Most szólok , ha rád kell várni , itt hagyunk.
-Nem is szokott olyan lenni ! Csak néha. - Mondtam mosolyogva.
-Ha te mondod... - Most már ő is mosolygott.
Felmentem a szobámba , kiválasztani a ruhámat . Negyed óra gondolkodás után , egy fekete,szűkített szárú nadrág és türkizkék kockás ing mellett döntöttem .Elmentem zuhanyozni . Tíz percig folyattam magamra a meleg vizet . Majd felöltöztem a kiválasztott ruhadarabokba . Feltettem egy enyhe sminket , aztán lerohantam a lépcsőn . Még volt negyed óra az indulásig . Adam büszkén nézett rám.
-Jéééé nem kell rád várni ! Elismerésem.
-Köszönöm.-Mondtam,majd a karjába boxoltam , de csak játékosan . Odakapott.
-Héééé finomabban . - Szólt rám . Tehát erős is vagyok.Vámpír-vérfarkas-izé kézikönyvet miért nem gyártanak???
Bella lépett be az ajtón . Gondolom ő még nem tudja , hogy megyünk , mert meglepve nézett rám.
-Hát te? Még csak most kerültél elő ,  már megint mész?
-Akkor , én most itt hagylak titeket , hogy szépen , nyugodtan megtudjátok ezt beszélni Adammal . Addig gyártok magamnak egy turmixot.Ti kértek? - kérdeztem , de közben hátráltam a konyha felé.
-Mi? Adam , miben sántikáltok már megint?
És akkor becsuktam a konyha ajtót . A konyha krém színű volt ,  sötét barna szekrényekkel . Kipakoltam a mosogató gépből a turmixos poharamat és elkezdtem csinálni magamnak a csokis banános turmixom.Persze hallottam , hogy miről beszélnek , - szuper fül , éljen - de direkt nem figyeltem oda .  Inkább beledaraboltam a banánt a turmix gépbe . Aztán beleöntöttem az olvasztott csokit és végül a tejet . Épp öntöttem ki , amikor Adam lépett be . Már fel volt öltözve . Ő is inget vett fel , ahogy én .Pirosat , alá egy egyszerű , fekete pólót.
-Mehetünk?
-Most ez komoly? Pont mire végeztem a nyomorult turmixommal???
-Jössz , vagy nem?
- Persze.De...a turmixom... -  kezdtem kétségbe esve.
-Majd megiszod , ha hazaértünk . Nem mászik el . Gyere !
-De...-Kezdtem,de már húzott is magával.
-Menjünk már ! Elfogunk késni !
-Rendben. - Sóhajtottam beletörődve.
Gyorsan beértünk a moziba. Amíg ők jegyet váltottak a filmre , én megvettem az ennivalót . Nagy popcorn , mogyoró , üdítő.Hát igen , mi így mozizunk . Leültem Adamék mellé , ügyelve , hogy ne érjek semmihez .
Véletlenül hozzá értem a székem karfájához . Megszámlálhatatlan ember képe villant a fejemben , amint eszik , sír , retteg , csókolózik . Rosszul lettem  a sok emléktől és kapkodtam a levegőt . A film negyedére nem is figyeltem , mert próbáltam vissza nyerni a normális emberi légzésemet.
Aztán minta mi se történt volna elmúlt , tovább ettem a popcornt és néztem a filmet . Mivel az elejére nem tudtam figyelni , elterveztem ,  hogy majd letöltöm . Ha még akkor otthon leszek... Nem ! Erre még gondolni se szabad ! Otthon leszek , minden rendben lesz , minden jóra fordul .
Ahogy vége lett a filmnek , Adamék még elmentek enni , úgyhogy egyedül indultam haza . Futottam ,  persze . Azalatt az öt perces út alatt , azon gondolkodtam , hogy miért velem cseszett ki így az élet ??!! Eddig egész életemben,jó voltam , nem bántottam semmit és senkit .A jó öreg karma tehát nem szólhat bele . De akkor miért?!
Ahogy beléptem az ajtón , megéreztem a vacsi illatát . Mézes-mustáros sült hús . A kedvencem . De nem voltam éhes . Holnap már tényleg vadásznom kell . A torkom elviselhetetlenül kapart a szomjúság átkától.
Anyu arra várt , hogy kezdjem én a beszélgetést.
-Megjöttem !
-Szia ! A kedvencedet csináltam . Mindjárt ehetsz is . Adamék?
-Elmentek étterembe.
-Helyes ! Rájuk fért már , hogy kettesben legyenek.
-Hát igen . Én is ezt mondtam nekik.
-Eszünk együtt ? - Kérdezte . Ezek szerint a mindjárt , tényleg mindjárt volt nála.
-Persze !
Csendben megvacsoráztunk . Nem kérdezett , én pedig anélkül tudtam , mire gondol , hogy hozzá értem volna .Tudta , hogy valami megváltozott . Bennem . Úgy tervezem , hogy ha megtudok magamról mindent , akkor elmondom neki is. De ahhoz elkell mennem holnap az erdőbe . Utálom az aggodalmat a szemében . Hogy nem tudja mi történik.
Ahogy befejeztem a vacsorát ,  menekülni akartam . De pont akkor szólalt meg.
-Baj van , kincsem?
-Dehogy!  - Ha tudná mekkorát hazudtam...
-Biztos? - Rá mosolyogtam.
-Persze . Jól vagyok. - Kis hazudós. - Tudod , hogy holnap megyek Cassy-ékhez.
-Igen . Velem mikor leszel?
-Elmehetnénk vásárolni , mondjuk csütörtökön . Az jó?
-Igen . Akkor addigra kiveszek egy fél napnyi szabad napot . Holnap mikor mész és mikor jössz?
-Korán elmegyek , de még így is délután fogok jönni szerintem . Próbálok minnél hamarabb haza érni . - HAZUG!!!!
-Ahogy gondolod . - Tudtam , hogy bántja ez az egész , de nem tudtam ellene mit tenni.
-Felmentem fürdeni . - Csak bólintott , én meg felmentem a szobámba.
Komolyan kezdtem attól félni , hogy elnyerem a füllentés nagy díját . Amint felértem a szobámba , levetettem magam az ágyamra . Bár még csak este kilenc volt , mély álomba merültem.





Tudom , hogy ez nem lett valami eseménydús , de barát nőm is megmondta , minden történetben vannak olyan fejezetek , amikben nem nagyon történik semmi.Azonban biztosíthatlak róla titeket , hogy a következő részben , nagyon sok minden fog történni.
Továbbá nagyon szépen köszönöm , a több mint 500 oldal megjelenítést és  az az egy rendszeres olvasót. Ha gondoljátok , ti is iratkozzatok fel. Óóóó és légyszi" kommenteljeteeeeeek *.* :)

4. fejezet

Éjszaka épp ha aludtam három órát.Vergődtem az ágyamban.Alig bírtam megállni,hogy ne üvöltsek fel fájdalmamban.Kezdett nagyon elegem lenni,a hülye rohamokból.
Hat órakor nem bírtam tovább,kibújtam az ágyamból,majd kapcsoltam halkan zenét.
Gondolkoztam és arra jutottam,hogy ma nem megyek ki az erdőbe.Inkább elmegyek Cassy-hez és nézelődünk a neten,vagy beszélgetünk erről az egészről.Majd holnap kimegyek.Úgyse lesz itthon senki,könnyebb megoldani.
Ahogy kinyitottam a szobám ajtaját,annak reményében,hogy ma még lejutok a konyhába a kávémért,öszegörnyedtem.Fájt,de most kevésbé.A probléma az volt,hogy majdnem egy óráig tartott.Hogy eltereljem a gondolataimat,azon gondolkoztam,vajon mi az összefüggés az között,hogy azok a valamik megharaptak és az között,hogy rohamok törnek rám.Amik egyre hosszabbak és elviselhetetlenek.Mondhatom,nem jutottam túl sokra...
Levánszorogtam a lépcsőn.Gondoltam megreggelizek.Aha,kár,hogy nem voltam éhes.Illetve de,csak nem emberi ételekre.Tudtam,hogy vér kell,de ha nekem ahhoz embert kell,hogy öljek,hát köszi,inkább kihagyom.De vannak olyan filmek,ahol a vámpírok úgymond vegetáriánusok.Azaz csak állati vért isznak.Egy próbát megér nekem is.
Végül mégis ettem egy meleg szendvicset.Elmostam a tányérom,majd mikor hallottam,hogy anyu felkelt,oda álltam a lépcsőhöz,kávés bögrével a kezemben.Mint valami zombi,úgy jött le a lépcsőn.
-Káááávéééééét!!!-mondta,majdnem hörögve.Ahogy meglátta a bögrét,máris felcsillant a szeme.
-Csináltam reggelit is.-Mondtam halkan.
-Nem érdekel.Majd megeszem a kávé után.-Koffeinfüggő.-Minden okés?
-Persze.De elkéne mennem Cassy-ékhez,hogy segítsen egy projectben,ami hétfőre kell.-Kis hazudós.
-Menj csak.-Sóhajtott beletörődve.-Mikor jössz?
-Este fele.Vagy valamikor.Nem tudom mikor leszünk kész,valószínű,hogy még holnap is mennem kell hozzá.-Kis hazudós.Csak bólintott.Már ott se voltam.Rohantam fel a szobámba.
-Rendben,akkor majd máskor beszélgetünk...-Még hallottam anyut suttogni.
Gyorsan felöltöztem,majd leszaladtam a lépcsőn.Anyu a konyha asztalnál ült és olvasott.Gyorsan nyomtam az arcára egy puszit,majd gyorsan leléptem.Barátnőmékhez érve becsöngettem és vártam.
-Hát te?-Nyitotta ki az ajtót.
-Semmi,csak nem volt  kedvem otthon maradni.
-Miért?
-Biztos,hogy ezt a kapuban kell megbeszélnünk?-Néztem rá furán.
-Ja,nem,bocs.-Utat engedett.-Amúgy hogy-hogy nem mentél az erdőbe?
-Nem volt kedvem.Majd holnap.
-Szóóval miért is jöttél?-váltott témát,ahogy beléptünk a szobájába és helyet foglaltunk.
-Csak,mert... nincs kedvem otthon lenni, és azt lesni,hogy félnek-e tőlem vagy sem.Nem tudom anyuék kérdő tekintetét elviselni magamon.Én se tudok többet mint ők.Akkor nem értem miért kételkednek bennem.A szobámba nem akarok bezárkózni,pedig legszivesebben azt tenném.Holnap minden kiderül.Legalább is nagyon remélem.Befejezem ezt az egészet.Elegem van belőle.Én csak normális aka...-de nem tudtam végig mondani,mert elkezdett csörögni a telefonom egy kissé régi,azonban számomra még mindig a legjobb bandák közé sorolható Suicide silence-szel.Felvettem.
-Szia húgi!Merre vagy?-Szólt bele Adam.
-Hali.Itt vagyok Cassy-éknél.Egy projecten dolgozunk.-Kis hazudós.
-Na jó! Ezzel max anyut tudod beetetni,engem nem.Szóval hol vagy?-Túl jól ismer...
-Mondom Cassy-éknél vagyok! De csak beszélgetünk...Miért?
-Jó,de miért nem vagy itthon?Csak most kerültél elő,ne csinálj úgy,mintha minden rendben lenne!
-Te pedig ne csinálj úgy,mintha tíz éves lennék,és nem tizenhét.Tudok magamra vigyázni!
-Jól van,nyugodjál már le,buzgó mócsing!Csak azért hívtalak,ha végig hallgattál volna,hogy nincs-e kedved eljönni ma este moziba.Bellával meg velem.
-Jó,bocs.Persze,nekem jó,de izéé...az van,hogy én levagyok égve,szóval...-Jutott eszembe a pénztárcám tartalma,ami vetekszik a zsebpénzem,negyedével.
-Hallod,ember?!Nehogy elképzeld már,hogy most kerülsz elő és még te fizeted a jegyedet is amikor én hívtalak meg!
-Jó,de  akkor a kaját én állom.
-De...
-Psszt! Én állom és kész!
-Nem bánom...Mikorra érsz haza?
-Egy körül otthon leszek.Az jó,nem?-Ránéztem az órámra.Dél volt.
-Aham.De ha nem készülsz el időbe,nem tudom mit csinálok veled!
-Na,majd csak figyeld meg!
-Meglátjuk.-Hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Na,de megyek szia!
-Cső!-És letettük.
-Na,mi volt?-Kérdezte Cassy,aki teljesen ki maradt a telefon beszélgetésünkből.
-Ááá semmi,csak Adam elhívott moziba.Úgyhogy nem maradok estig,ahogy terveztem.Nem gáz?
-Nem,csak akkor holnap muszáj felhívnod az Alex-es tali után.Jó?-Úgy csinál,mintha ezt tegnap nem beszéltük volna meg.
-Amúgy is így beszéltük meg Te bolond!
-Jól van na!Egyébként keresgéltem a neten.-Kérdőn néztem rá.Mindig ezt csinálja.Nagy nyomatékot ad a mondani valójának avval,hogy hagy egy kis hatásszünetet.
-Mondjad már,a jó ég áldjon meg!-Kiáltottam rá.
-Bocsánat!!-Mondta röhögve.-Szóval keresgéltem a neten,minden oldalt,videót,mindent megnéztem.Az összes farkasról és vámpírról szóló cuccot.Hajnali egykor hagytam abba.Amit csak találtam.Egy rohadt,elejtett mondat sem volt!Semmi.Úgyhogy a válaszokat kénytelenek leszünk megvárni Alextől.
-És mi van,ha csak képzeltem?Az is előfordulhat,nem?
-Aha.Persze.Akkor mitől vannak a rohamaid?
-Talán elkaptam valamit...-próbáltam magamat is meggyőzni,de be kellett vallanom,hogy Cassy-nek igaza van.Szörny lettem ez az igazság.
-Persze.Annak aztán sok valóság alapja lehet.-Ó,tényleg!Cassidy a szarkazmus mestere volt.El is felejtettem.
-Van jobb ötleted?-Megrázta a fejét.-Szerintem se.És most megyek,mert Adam megöl,ha nem érek haza időben.
-Tudod merre van az ajtó,nem?-Nézett rám mosolyogva.
-Jó vendéglátó vagy ám Te is,mondhatom!Amúgy ja,szóval nem is kell.
-Te nem a vendégem vagy,hanem a tesóm.Minek kísérjelek akkor ki?
Összeröhögtünk,majd elköszöntünk.Gondolataimba mélyedve siettem haza felé.Semmire nem figyeltem,csupán,hogy ne üssön el egy autó sem.Az utcánkba érve eszembe jutott,hogy reggel óta nem volt rohamom.De nem volt időm ezen tovább agyalni,mert megéreztem a kapuból áradó,friss(?) festék szagot.Nem nagyon tudtam ezt mire vélni,hiszen még az előző tulaj festette a kaput,három éve.
Hozzá értem,annak reményében,hogy majd félig megszáradt festék ragad a kezemre.Ehelyett olyasmi történt,amire egyáltalán nem számítottam.Képek kezdtek áramlani a fejembe.A kapu festéséről.Hogy a volt tulaj csak háromszor tenyerelt bele,és csak annyiszor kellett újra festenie.Láttam amint egy kislány sírva rohan be a házba,anyja ölelő karjaira vágyva,mert biciklizés közben,véletlenül neki ment a kapunak és elesett.
Aztán vissza tértem a jelenbe.Kezdtem attól félni,hogy megőrültem.Gyorsan beszaladtam a lakásba,háttal neki dőltem a az ajtónak és mélyeket lélegeztem.

3. fejezet

-Ööööö okés.Szóval az volt,hogy hétfőn elmentem egy közeli erdőbe.Vicky-vel voltam már ott,pont azután egy nappal,hogy ide költöztünk.Senkinek nem szóltam róla,hogy kijárok néha.Még Cassy-nek se.Nem tudom miért.Talán úgy éreztem,mintha az csak az enyém lenne.Biztonságban éreztem magam ott,sose féltem.Úgy gondoltam,nincs rá okom.Mostanáig nem is volt.A lényeg az,hogy hétfőn elmentem sétálni,gondolkozni,Amikor beértem az erdő közepébe,karmok vájtak a vállamba.Letaszítottak a földre.Harapást éreztem a nyakamon.Valaki,valamilyen Alexandert emlegetett.Aztán elájultam.Amikor legközelebb felkeltem,ismét harapást éreztem,szinte ugyanott.Megint elájultam.Amikor azt követően felkeltem,kiéleződtek az érzék szerveim.Láttam egy mókust egy fán...
-Aha...És ezt miért is érdekes?-Nézett rám úgy a bátyám,mint egy eszelős őrültre.
-Ha nem szóltál volna bele,már tudnád,tegyelek el valamelyik polcra szeretetből.-Mondtam mosolyogva.Hát igen.Nekünk ilyen csipkelődős a kapcsolatunk Adammel. :)
-Én kérek elnézést!-Tartotta fel a kezét védelmezőn.
-Az a minimum.-Nevettem fel a helyzet abszurditásán.-na szóval nem az a lényeg,hogy láttam egy mókust.Hanem,hogy a fa 20-25 méteres volt,és még így is megtudtam számolni a makkokat a mancsában.Most is hét méterre vagyok a hűtőtől,de érzem a konzerv kukorica illatát.Tényleg...Pizza lesz a vacsi?-Felnevettek.Anyu felállt és megölelt.Megéreztem a vére szagát.Megijedtem.így inkább felálltam a székemről és ittam egy pohár vizet.Megkívántam a vérét!! A saját anyámét!!Most,hogy jobban oda figyeltem,és kiörömködtük magunkat,hazatértem miatt,Adam és Bella vérének illata is megcsapta az orrom.Megnyaltam a szám szélét.Arra lettem figyelmes,hogy a szemfogaim kiélesedtek.Kezdtem tényleg frászt kapni.
-Felhívom fatert,aztán felmegyek fürdeni.-Szóltam halkan.Anyu bólintott én pedig vettem a telefonomat és tárcsáztam a számát.
-Igen,tessék?!-Szólt bele fáradt hangon.
-Szia apu! Én vagyok az Cassandra.Csak azért hívtalak,hogy szóljak,minden rendben van.Elmentem sétálni,betévedtem egy erdőbe,elestem,beütöttem a fejem és elájultam.Ne kérdezd,hogy miért mentem be oda,mert én se tudom.Csak ezért hívtalak,már megyek is zuhanyozni,mert csupa kosz vagyok.-Hosszú csönd következett a vonal másik végéről.
-Öööö rendben.Kicsim biztos,hogy jól vagy?
-Persze jól,de nagyon kimerültem,szóval tényleg megyek zuhanyozni.Iszonyat ez a szag rajtam.
-Okés.Majd hívlak.Szeretlek.
-Szia apu!
-Szia!
És letettük.Rámosolyogtam anyura,majd szóltam,hogy elmegyek fürdeni.Ahogy beléptem a szobámba,körül néztem.1 hónapja is alig lakunk,de a falam már ki van pingálva.Írások,nomfiguratív cuccok,idézetek.A szobámból nyílik a fürdőszobám.Lila csempék.Elég érdekesen hat a kék meg a lila együtt.Ahogy beléptem,összegörnyedtem.Magzat pózban feküdtem a sötétlila szőnyegemen.Azt hiszem ez volt  a leghosszabb roham.Tíz percig tartott.Szinte már a könnyem is kicsordult.De csak majdnem.Mikor vége lett,mintha mi se történt volna,mentem fürdeni.Meleg vizet engedtem a fürdőkádba.Levetkőztem meztelenre (máshogy egyébként lehet fürdeni?!) .Gyorsan beugrottam a jó meleg vízbe.Majdnem egy órán át áztattam magam.Abból negyed órát elvett egy újabb roham.Üvöltöttem és nagy vergődésem közbe,a víz felét is kilötyköltem.Annyira gyötört,hogy fetrengtem,öklendeztem,sikítottam.Tudtam,hogy anyuék hallják,de-szerencsére-nem jöttek fel megnézni,és ezért áldottam is a Magasságost.Fürdés közben elhatároztam,hogy hétvégén,újra elmegyek az erdőbe.Meg kell keresnem Alexandert,hogy megtudjam mi történik most velem.Ahogy kiléptem a kádból és magamra csavartam a törölközőmet,eszembe jutott a telefonom,amit kivettem a nadrág zsebemből és a polcra tettem,mielőtt a koszos ruhadarabot a szennyesbe dobtam volna.Kisétáltam a fürdőből,majd leültem a bab zsák fotelembe.Gyorsan megnéztem hányan kerestek.Harminckét hívás anyutól,huszonegy Adamtól,tizenöt Bellától,huszonhat apámtól.És ott van még Cassidy.Harminckét nem fogadott hívás.A többiek,-osztály társak,haverok,szomszédok-tíz alatt kerestek.Világ életemben azt hittem,hogy nem fogok hiányozni senkinek,ha ne adj Isten,eltűnnék.Hát ezek szerint nagyon is tévedtem.Visszaszaladtam a fürdőszobámba,-amennyire legyengültségem engedte-hogy meg száríthassam derékig érő,szőkés barna hajamat.Kiemelték élénken csillogó zöld szemeimet.Amint végeztem a szárítással,gondoltam felhívom Cassidy-t.Tárcsáztam.Szinte rögtön felvette.
-Igen,tessék?!-a hangja nyúzott volt.
-Szia! Én vagyok az,Cassan...
-Hol a frászban voltál???Miért nem vetted fel?Mit csináltál eddig???
-Én csak...-kezdtem volna.
-Mondjad máár!!!-Sürgetett.
-Van otthon nálatok valaki?
-Nincsen,de nem értem,hogy ez...-mondta volna,de a szavába vágtam.
-Húsz percen belül ott vagyok.Mindent elmesélek.
Hosszú sóhaj.
-Jó,de siess! Szia!
-Pááá!
Pár percen belül már indulásra készen voltam.Lesiettem a lépcsőn.Szóltam anyunak,hogy lelépek Cassidy-hez,és elmondok neki mindent.
-Szerintem nem kéne menned.-Mondta hosszú gondolkozás után.
Anyu...-kezdtem.-Tudod jól,hogy Cassy-vel mindent megbeszélünk.A szó szoros értelmében.Hadd menjek.
-Menjél.De nem mondhatja el senkinek.
-Tudom.Nem fogja,ismered már.
-Igen,ismerem.Igazad v...Jól vagy,kicsim?-kérdezte,mert összerándultam.
-Persze,csodásan.-Aha,megmozdulni se tudtam.
-Nem úgy nézel ki,mint aki most akar kiugrani a bőréből.-Aggodalmaskodott.
-Mondom,hogy jól vagyok.Minden oké lesz.-bizonygattam inkább magamnak,mint neki.
-Tudom.Menj,de nagyon vigyáz magadra!
-Jó,sziaa.
Hajolt volna,hogy adjon egy puszit,de alig észrevehetően hátrébb léptem.alig bírtam megállni,hogy ne ugorjak neki,és ne szívjam ki a vérét.Tulajdonképpen menekültem a saját otthonomból,hogy ne bántsam az anyámat.
Egy gondolat fogalmazódott meg az elmémben,de még nem bírtam rávenni magamat,hogy elismerjem,ez lesz a legjobb és legbiztonságosabb.Egészt úton ezen agyaltam.
Épp csengetni akartam,amikor Cassidy kinyitotta a kaput és mielőtt ellenkezhettem volna,a nyakamba ugrott.Evvel együtt a vérének szaga is meg csapott.Még nehezebb volt magam türtőztetni.Elengedett és egy szót se szólt míg fel nem értünk a szobájába.Na de ott aztán kitört belőle minden.
-Na szóval hol a jó büdös bánatba voltál???-Kérdezte kedvesen.Kivett e fiókjából egy tábla csokit és elém dobta.Csoki imádók lévén,mindig van nálunk csoki,vész helyzetek esetére.összetörtem és bekaptam egy kockát.Meg még egyet.Egész történetem mesélése alatt,csupán másfél tábla csokit pusztítottunk el.Mégse éreztem,hogy jól laktam volna.Ez felettébb megrémített.
-De kezdek gyanakodni,hogy én már nem ember vagyok.Nagyon beparáztam.Ideáig érzem a véred,ember!-Kiáltottam fel,majd befejeztem hosszú monológomat.-Mielőtt elájultam megharaptak.Én...nem hittem a vámpírokban eddig,de azt hiszem,hogy én...valami olyasmi lettem.
-Nyisd ki a szád!-Utasított.
-Mi?! Minek?-Kérdezte,de azért engedelmeskedtem.-Ha a szemfogaimra vagy kíváncsi,már ellenőríztem őket.
-Úristen...-Aha,ő is meglátta őket.-Az nem lehet...Annyira sajnálom.
És ez volt az a pont ahol keserves sírásra fakadtam.Eddig nem sírtam,semmi miatt,de ez már sok volt.Barátnőm odalépett hozzám,és szorosan magához ölelt,míg vigasztalóan a hajamat simogatta.Tudam,hogy nem fél tőlem.
-De ez még nem minden.-Szóltam közbe,még mindig hüppögve.
-Igen!Először Alexander...de a másik az ki?Vagy mi?-Cassidy kezdet töprengeni.-Emlékezz vissza.Láttál,vagy hallottál valamit abban az erdőben?
-Látni biztos nem,mert végig csukva volt a szemem.-A nagy töprengésben,sírni is elfelejtettem.Különösebben a szagokra se figyeltem.Nem jut e...várj csak!Morgást hallottam.
-Morgást?Ebben biztos vagy?
-Száz százalékig.De akkor nem lehetek vámpír.
-Oké,akkor nézzünk szét a neten.-Gondolkozott,majd gépelni kezdett a keresőbe:"mitológiai lények,melyek morognak".
-Most ez komoly?-Röhögtem magam hitetlenkedve.
-Van jobb ötleted?
-Nincs.-Vallottam be.
-Akkor csönd és figyelj.Csak egy találatot ad ki minden oldalon.
-És mi az?
-Vérfarkas.-Mondta egy kisebb szünet után.
-Nem.Ennyire peches nem lehetek,hogy egy vámpír és egy vérfarkas is megha...-de nem tudtam végig mondani,mert leestem a székről a földre és összegörnyedtem.Cassidy nagyon megijedt,de nem tudtam sokat beszélni,annyira fájt.Borzalmas érzés volt.Majdnem fél óráig tartott a rohamom,és mivel tíz perc után se tudtam kinyögni,hogy mi bajom van,Cassy inkább hagyta,hadd szenvedjem ki magam.Hozzá kell tennem,hogy időközben elég eszelősen nézett.
Amikor felültem,igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra,de szerintem csak egy apró grimaszra futotta.
-Oké.Ha vége van-És ahogy látom vége van-elmagyaráznád,hogy mi a búbánatos tököm történt veled???-Tette fel a kérdést,a maga kulturált módján.
-Nem tudom! Amióta megharaptak ilyen rohamok törnek rám.Iszonyatosan fáj.Nézzünk szét farkas morgás után a Youtube-on.
-Hmm...Nem is rossz ötlet.Ezzel a vámpírosdi izével,némi ész is járhat,mert kezdesz okosodni.-Felnevettünk,majd ő elkezdett gépelni.
-Igazából nem tudom,hogy ezt dicséretnek vagy lehúzásnak vegyem-e.
-Hallgasd ezt!-Utasított.
Többször is meghallgattuk.
-Szerintem ez volt az.-Elszomorodtam.
-Akkor téged egy vámpír meg egy vérfarkas is megharapott.Hihetetlen.-Suttogta maga elé.
-Nem az! Ez szörnyű.Már csak azt kéne tudni,hogy milyen lény vagyok.Úgyhogy holnap nem lesz otthon senki,elmegyek az erdőbe és megkeresem ezt az Alexandert.-Jelentettem ki.
-Nem!És ha baj ér?Még csak most kerültél elő,nem veszíthetlek el újra.Megyek veled!
-Szó le lehet róla.Jelenleg én vagyok az egyetlen kettőnk közül,aki megtudja magát védeni egy vámpírral vagy akármivel szemben.
-Nem baj!Megyek veled!-Jelentette ki.
-Figyu! Ebből nem engedek! nem hagyom,hogy az életedet kockáztasd miattam.Én is alig tudom megállni,hogy ne harapjalak meg,nem hogy egy rendes vámpír.Jajj,ne nézz már így,tudom,hogy tisztában vagy vele,hogy bármikor megharaphatlak.-Förmedtem rá.
-Igen,igazad van.De ha már nem mehetek,ígérd meg,hogy felhívsz,vagy eljössz.
-Ígérem.De azt hiszem én most megyek,anyu így is nagyon félt.Hozzád is alig akart elengedni.Ha holnap végeztem,hívlak.Ne kísérj ki,tudom merre van az ajtó.-Mondtam nevetve.
-Jó.De figyu én még keresgélek a neten egy kicsit,hátha találok valami érdekes infót.
-Oké és köszi!Vigyázz magadra,nehogy veled is az történjen,ami velem.És Cassidy!Szeretlek!
-Jójó én is,és te is vigyázz magadra.És hívj! Sziaa!
-Csáó!

Sziasztoooook :)

Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm,a több mint 150 oldal megjelenítést,sokat jelent nekem,komolyan!Konkrétan 10 percig ugráltam a lakásban,úgy örültem :DD
Továbbá szeretném közölni,hogy ez NEM egy Alkonyat koppintás,és tovább fejlesztés és egyéb társai.Cassandra NEM lesz vámpír,de ez a negyedik,ötödik fejezet környékén ki is derül!
További jó olvasást :)
És még egyszer nagyon szépen köszönöm!

2.Fejezet

Elindultam az erdőbe.Laza negyed óra alatt kiértem.Beszívtam a fák friss illatát.Még így is lehetett érezni,hogy tél van,meg hó és a levelek is lehullottak.Mióta először jártam itt,egy hónap telt el.Azóta csak egy-két alkalommal volt lehetőségem kijönni.Semmi gyanúsat nem láttam,vagy érzékeltem,így a legcsekélyebb félelem nélkül merészkedtem be,az erdő belsejébe.S ekkor erős szorítást éreztem a karomon,mintha karmok vájtak volna bele.Letaszított a földre.Bevertem a fejem,oly annyira,hogy az ájulás szélén álltam.Harapást éreztem a nyakamnál.Fájt.Megpróbáltam segítségért kiáltani,de hirtelen annyira legyengültem,hogy halk nyöszörgés is épp,hogy elhagyta a
a számat.Majd tőlem,kb négy méterre,egy erőteljes,parancsoló hangot hallottam:
-Oké Alexander,abba hagyhatod!
S ekkor megszűnt körülöttem a világ.Nem érzékeltem ,nem beszéltem többé.Elájultam...
Arra keltem,hogy valami ismét belém harap.A nyakamba.Ugyanott,ahol nem rég az az Alexander...Fel akartam sikítani,akár segítségért kiáltani,de nem ment.Ismét mély álomba zuhantam...
Azt hittem meghaltam.De amikor arra ébredtem,hogy annyira fáj mindenem,hogy megmozdulni,de még beszélni se tudok,rájöttem,hogy élek.De még mennyire,hogy éltem!Az érzékeim kifinomultak.Hallottam,hogy egy mókus fölöttem ugrál egy fán.Kinyitottam a szememet s,hogy megbizonyosodjak róla,jól hallom-e.És akkor..akkor elém tárult a nagy betűs VILÁG.Nem csak a mókust láttam.Olyan élesen rátudtam fokuszálni,hogy megtudtam számolni a makkokat a kis mancsában.Nagy kín közepette elfordítottam a fejem.Láttam,hogy a hó mellettem,nagy része elvan olvadva.És karmolás nyomok is borították a talajt.Tudtam,hogy azokat én csináltam.behunytam a szemem.Mielőtt újra álomba merültem volna,még hallottam,ahogy valaki a nevemet kiabálja.De annyi erőm nem volt,hogy válaszolhassak is rá...
Amikor legközelebb felébredtem,éreztem a fájdalmat.Jobban,mint eddig bármikor,rövid tizenhét évem során.Nagy nehezen sikerült felállnom,de ha nem kapaszkodom meg egy fa ágában,összeesek.Enyhe hányinger gyötört.Láttam,hogy a hó,már teljesen elolvadt.Ez azt jelentette,hogy napok óta itt fekszem.Most,-akár fogtam a fa ágat,akár nem-összegörnyedtem a földön és felkiáltottam.Üvöltöttem.Nem bírtam megállni.Iszonyatosan fájt.Olyan érzés volt,mintha  izzó vasat nyomott volna le a torkomon.Csakhogy ez nem csak a torkomra vonatkozott,hanem az egész testemre.Az ereimben,a csontjaimban,a zsigereimben ugyanezt éreztem.Felemésztett a kín.Annyira,hogy már öklendeztem.Tudtam,hogy haza kell mennem.Az alig negyed órás utat,most megtettem bő fél óra alatt.Az úton megkellet állnom egy-kér percre a rohanok miatt.Ahogy a ház elé értem,benyúltam a zsebembe a kulcsaimért.Ahogy beléptem a kapun,ismét összegörnyedtem a földön.Aztán beléptem az ajtón.Rögtön anyu kisírt szemeivel találtam magam szemben.Mikor feleszmélt az ámulatból,szorosan magához ölelt.Aztán felkiabált az emeletre Adamnak és Bellának.Ők is megölelgettek.Tulajdonképpen csak kilencszer kellet biztosítanom őket,hogy megvagyok és élek még-úgy ahogy.
-Hol voltál,húgi?-Szögezte nekem a kérdést Adam.
-Én...én...-dadogtam.Majd összeszorítottam a fogam,megpróbáltam nem összegörnyedni a roham miatt,és végképp nem mutatni,hogy menniyre fáj.
-Jól vagy szívem?Mintha fájna valamid?!-hallottam anyu aggódó hangját,de minta méterekre lett volna tőlem.
-Persze,fenomenálisan.-Szűrtem a fogaim között a hazugságot.
-Te vérzel?-fogta meg  a pulcsimat a bátyám.
-Nem.Én csak...-és itt a fájdalom elmúlt.-Mindent elmondok,amire emlékszem...a megígéritek,hogy nem mondjátok el senkinek.-Mindannyian bólintottak.-De először is...Hányadika van?
-December elsején,hétfőn tűntél el,ma pedig december ötödike,péntek van.-Kérdőn néztem rá.-Három óra.
-Rendben.-körbenéztem,evvel is időt nyerve.-Anyu,felhívom aput,hogy megvagyok.És élek még.-Többé kevésbé-tettem hozzá magamban.
-Nem!-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.-Mondd el,hogy mi történt veled!Utána kitaláljuk,hogy mi legyen.
-Öööö jó.Szóval az volt,hogy...





Ne haragudjatok,hogy pont itt hagyom abba,de kell egy ok,hogy tovább olvassátok.Legalábbis nagyon remélem,hogy a legtöbben tovább olvassák. :) Továbbra is arra kérnélek titeket,hogy komizzatok,mert tényleg szükségem van valamilyen visszajelzésre.Továbbá nagyon szépen köszönöm,hogy 2 nap alatt több mint harmincan néztétek meg a blogomat.Nagyon sokat jelent nekem! :)

1. fejezet

Reggel 06:30.Nem hiszem el.Utálom,hogy nem aludhatok addig,ameddig én akarok.Két perce se keltem fel,de már hallottam,ahogy anyu kiabál a földszintről,hogy keljek fel.(nem akarjátok,hogy részletezzem,a reggeli monológot).Leszaladtam a lépcsőn,(jó,igazából úgy mentem mint egy zombi) anyu a kezembe adta a reggelimet.Sajtod pirítós..A kedvencem.Megettem,majd vissza szaladtam a szobámba(valamivel gyorsabban,mint első próbálkozásom alkalmával).Gyorsan felöltöztem,feldobtam egy halvány sminket,majd ismét leszaladtam a lépcsőn (kilométer hiány,na).Felvettem a kabátom,meg a csizmám aztán fogtam a táskám és indulhattam is.Ahogy kinyitottam a kaput,Cassidy-vel találtam magam szemben.Ő legalább annyira meglepődött,mint én.
-Mi a halált csinálsz Te állat???-kérdezett röhögve.
-Ezt én is kérdezhetném.El is felejtettem,hogy együtt megyünk ma.Amúgy meg köszönni luxus?
-Ja,az mellékes.De menjünk mááááááááár.-húzott magával.
Az egész utat végig röhögtük.Mivel December első hete van és előző este havazott,persze,hogy hógolyóztunk.Ahogy bértünk a suliba,csurom vizesen,Cassy ment az ő osztályába,(egy évvel fölöttem jár,de ovi óta megmaradtunk barátoknak) én meg a sajátomba.Reachel és Bess(ők ikrek) a nyakamba ugrottak.Ők csak az osztályból haverok.Illetve velük vagyok a legjobba az osztályból.
Becsöngettek.Mentünk órára.Amikor a magyar tanárom felelésre szólított,cifrán elkáromkodtam magam suttogva,majd lefeleltem ötösre.Természetesen semmi bajom a magyarral,még a tanárommal sincs különösebb problémám.Az más,hogy ő világ életében utált engem.Jó,persze minden diák ezt mondja,de én nem,mert van amikor megérdemlem a leszidást.De komolyan.Mrs.Hoppkins  engem feleltet,gúnyosan beszél velem,hasonlók.Mázli,hogy megoldom annyival,hogy a képébe röhögök.Hazafelé zenét hallgattam,mint minden hétfőn,mert ilyenkor Cassy előkészítőre megy.Ahogy beléptem a kapun,eszembe jutott,el kéne menni az erdőbe,úgyis rég voltam már.Senki nem volt otthon,így kiírtam egy cetlire:"Anya!Elmentem sétálni,majd jövök este,sötétedés előtt.Megtanultam,puszi!"
Nem is sejtettem,hogy nem fogok hazaérni.Időben biztos nem...

Prológus

Elköltöztünk,a város másik végére.Így maradtam a régi sulimban.Szombaton gyorsan kipakoltam az új szobámba.Gyönyörű sötétkék színe lett.Érdekes,hogy pont meleg hatást ért el,mint hideget.alig van pár cuccom,de így is egész nap robotoltam.Vasárnap már szabad voltam,így az egyik osztálytársammal Vicky-vel lógtam.A környéket,amerre mentünk,nagyjából ismerem,mert a mamám itt lakik.De mivel Vicky születése óta lakik itt,tudott mutatni egy-két új helyet,ahogy elmentünk kutyát sétáltatni.Földúton haladtunk,az mellett pedig egy patak csörgedezett.Bár én inkább mondanám nagy ároknak.A víz a Peterson tó felé vezetett.Régen kijártunk oda apuval horgászni,mielőtt elváltak volna anyuval.Ahogy sétáltattuk Vicky kutyáját,egy erdőhöz értünk.Kezdett sötétedni,de még így is bementünk.Nem sokat voltunk a fák között,csak körül akartam nézni.Már akkor tudtam,hogy ide jönni fogok még.De Vicky-nek ezt persze nem mondtam.Neki ez csak egy erdő.De én,amikor beléptem az erdőbe,éreztem,hogy energia leng a levegőben.Akkor még nem tudtam,hogy ez jelent valamit...
Azt követő napon,anyuék elmentek tornára Bellával-bátyám barátnőjével.A testvérem,Adam,pedig dolgozik estig.Nekem se kellett több,kaptam a cipőm és a kabátom és már iparkodtam is az erdő felé.
Azóta se meséltem róla senkinek.Se a haveroknak:Leah-nak,a volt szomszédunknak,se mama nevelt lányának,Pennynek.De még a legjobb barátnőmnek,Cassidy-nek se.Pedig vele olyanok voltunk mint a testvérek.Még a nevünk is hasonlított.Ő Cassidy,én meg Cassandra.Senki nem tudott róla.Mert azt gondoltam,hogy ott biztonságban vagyok.Ha tudtam volna,mekkorát tévedek...